2015. szeptember 1., kedd

Goodbye my precious!

8 hetet dolgoztam a Kenkäveroban és minden egyes hét egy egy mérföldkö volt az életemben

Joggal állithatnánk azt, hogy eme poszt egy könnycsatornákat és ártatlan lelket nem kimélö irás lesz. De. Talán lesz benne némi érzelem, némi finn szivemdobbanása, némi konkluzio és elásando badarság. Ilyen lettem és, hogy milyen leszek arrol célszerütlen vitázni. Teoriákat semmiképp sem szeretnék gyártani a bizonytalanrol, mert a mókuskerékbe ujra be kell szállnom, ezúttal erösebben kell hajtanom magam. Mert már most szeretem(nem kéne) az egyetemet. Ha elvétek egy lépést is talán lábra állhatok és folytathatom tébolyodottan a folytonos hovatartozás keresését. Minél többet hajtja magát valaki, annál inkább a társadalom által elvárt sztereotípiába gyömöszöli be magát, aztán felocsudik álmábol, mert ugy végzi vegül, mitöl a legjobban szorongott: olyanná vált. Akiért megőrülnek, akit tisztelnek vagy példaképükké magasztolnak, de önmagától undorodik. Legmélyén vagy önmagát is meghazudtolva. Es hogy miért irtam le ezeket a nevetségesen nem idepasszolo sorokat? Egy üzenet magamhoz, néhány évtized mulva. Es üzenet másoknak is, ha nem tartanak egy idézethajhasz firkásznak. Ezzel kérlek ne illesetek meg, öszintén a hányinger kerülget azoktol a csillámporos képeslapidézektöl! Persze erröl a témárol hosszasan és összeszedettebben lehetne csevegni (vagy majd egyszer végsö elmebaji tettemként). Majd késöbb, ha valakinek szüksége lesz rá vagy szeretnétek. Söt külön örülnék, ha megdobnátok valami egyedi kéréssel, témával, erre a cimre tegyétek: zahoranadris@gmail.com vagy kommentben is megtehetitek.
Ez is elkövetkezett. Az utolso napom Finnországban, utolso cirogatás az északi szellötöl és egy utolso "az én kajám!" csata a sirályokkal. Szerettem itt, tulságosan is. Honvágyam ugyan nem volt, igaz a csepel bicajomért, Lehelért megejtettem néhány könnyet vagy izzadságcseppet (a váltós bicikli rémálom listámra ezennel felkerült), mikor a finn társával rottam az utakat. Talán kicsit felnöttebb lettem, mindenesetre remek pofánvágás volt az élettöl egy frissen érettségizettnek (fenéket voltam érett és nem is leszek egészen annak tudhato). Vagy amikor az arcomba csapodott a zsiros mosogatolé a mocskos tányérok surolása közben napi 8 orában. Szia Adri, üdv a valoságban! De amint tudjuk, minden okkal történik, melynek miértjét csak a jövö tisztasága fogja elénk tárni. 
Folytatva az elözö mondatot valamire talán mégis megtanitott: élj és tedd, ahogyan intuitiv lényed akarja. Mert te magad ismered a határaidat. Ne halassz, ha megteheted akár ma és a tervezés, mely esszenciális lételem, kell. Klisé alert! Ezeket, melyeket most ütöttem le ide, minduntalan belénk sulykolják totyogos korunktol kezdve. Legyintesz, mert carpe diem because we are young! szöveg haldokolva probál utolso erejével megkapaszkodni miután kiléptél egy burokbol, melyet nekem egy gyermekded egzisztencia jelképezett. Aztán belelöknek az élet zavargo tengerébe, anélkül hogy tudnál uszni. Eleinte reményvesztetten kapálozol, de a felszinen tart a tulélési ösztönöd majd lassan, ha alázatos és figyelmes vagy, eggyé válsz a hullámokkal és ahogyan a környezet, ugy te is lecsillapodsz. Ez természetesen mindenkinek más, nekem épp ez ilyen volt. A tengerem Finnország volt, félelmem pedig az uj otthon és persze az angol, hisz rá voltam kényszeritve egy uj életmod felvételére. Az elején deprimáltnak tartottam ezt az állapotot és igen, sajnáltattam magam! De csak elfojtva és ez a kijelentés a kiéhezett pszichologusok inditokapcsa. Pár pillanat mulva jött a felismerés szent intése: az effajta önostorozas hasztalan, mert nem létezik ez a melankolis állapot. Más miatt cipelhetem magammal, de nem most. Mindent fejben kell eldönteni, mit itélsz valosnak és mit fikcionak. Lehet ez egy kusza szerelmi románc, bebeszelt szerencsétlenség, valotlan ábrándok. Lezárva ezt a gondolatmenetet, az önsajnálat annyira fölösleges, hogy az már röhejes. Mindenkinek a maga problemaja/gondja a leghatalmasabb, de csak átmeneti ez az idöszak, mely után egy kegyesebb, söt mi több, váratlanul klasszabb következik. 
Ebben kell hinni.
Összegezve elég nehéz leirni, amik most bennem zajlodnak, talán egy következö poszt alkalmával boncasztalomra kuldök egy két eszmefuttatást. Es az itteni süritett laptop is korlátoz az irásban.
az a pinkky uniformis

Most pedig egy könnyebben emészthetö összefoglalás az itteni 2 honapomrol:

Amit a legjobban szerettem: az utak. Különöskepp a bicikliutak, mely a megfoghatatlanul bájos magány melankoliájával öleltek körbe. Nem, nekem egyáltalan nem volt letargikus. Csak magam, fényképezöm és a bicajom volt és ezernyi suttogás az erdöböl, a fáktol, levelelektöl. Majd egy belsö hang. Es a soförök furcsállo tekintete, hogy ez a lány most halott vagy szendereg? Nem, csak a karalábétermesztéskor fellázado bogarak háborgo lelkiállapotának pszichoszomatikus okán gondolkoztam, mégis mire lehetne számitani, emberek.

Ami a legmeghatározobb volt: emlékeztek Mark Twain-re? Es egy mondására is? Egyszer igy szolt: A két legfontosabb nap az életedben az, mikor megszületsz és mikor rálelsz ennek miértjére. Az elsö már 19 éve kipipálva szerepel és a második tagmondat csak most végeztett be. Azt hiszem sikerült rátalálnom.
Ami a legnehezebb volt: mindennapi futásnál felvonszolni magamat a dombra. De ami ennél is nehezebb volt...nos...talán...nem, nem volt nagyon semmi. Plusz mikor megtudod, hogy egyik kedvenc bandád 447km-re északra penget és épp abban a pillanatban, mikor lecsekkolod. Es ne kapj sikitofrászt, mert kicsiny országunkba nem fog leutazni a turnebuszuk. 
Amit mindenképp meg kell tenned, ha Finnországba sodor az élet: biciklivel céltalanul elindulni majd letérni az utrol és rálelni egy kisebb tavacskára. Es uszni benne. Vagy ök...
vagy egy ilyen utmenti erdöben mászkálni...no para

a kis huncut fenyösiheredek hogy elrejtöztek


sajnos csak átmenetileg volt életem legklasszabb mintáju cipellöje

A legjobb finn iz: azonkivul, hogy egy csipetnyi füszert sem használnak, a füstölt tonhal egyszerüen remek volt! Es megemlitendö a forro ananász egy leheletnyi edami sajttal puha bagelbe rejtve.
A legfurcsább finn iz: hurka hotdogba töltve. Gyanutlanul haraptam bele, hösiesen megettem. Ehes voltam, nagyon. 
Amit ne tegyél Finnországban: turistalátványosságok után kajtatni. Felfedezni az ismeretlen várost egymagad sokkalta izgalmasabb!
Es amit soha nem fogok elfelejteni: ezt az életérzést.