2015. augusztus 19., szerda

Én, az áfonyagyilkos

Eredeti terv péntek, szombat, vasárnap: mökki. 
Valóság: punnyadás, sütés és...a többire nem emlékszem. Valami történt biztosan. 
Talán ezek:
Szombaton elmentem a Lidlbe pisztáciáért vagyis...4 órás kaland volt
kerestem a bolhapiacot, de ez jobb volt

letelepedtem egy mirelit hotdoggal, körte ciderrel és egy banánnal...
majd jelentkezem, ha a mókus -mely körülöttem szaltózgat- feladja a birtokháboritásért folytatott küzdelmet. Tobozszirmokat katapultált a fejemhez.


szinorgia


Illetve hazakéne mennem mégis...már elötte is futkároztak a mezön a srácok. Most egy tucattal többen. Mikkeli versus ehm...sárgák. 
Amerikai focit még nem láttam, elöben. Szerintem néhányra kijárok majd és szotyit köpdösve locsogunk az öregekkel, hogy merre akciós a paradicsom. Ahogyan beállnak, mint egy tökéletes szindarabnál, centire pontosan egymással szemben, betanult pózzal és eltorzult arccal. Egymásba kapaszkodva, orditva száguldanak a pillekönnyü bördarabka után es, ha egy emberes vágást is ejtesz lábadon a füben elcsuszva, rohannod kell. 
Az elöadás végén, ahogy illik is, széles vigyorral egybekötött csatakiáltással meghajoltak elöttünk, a közönseg ujjongott, mert a hazaiak dobták a gyöztes pontot. Aztán izzadt mezüket gyürötten ledobva megvillantva csupasz mellkasukat egy filctollat kaptak fel, egyikük ráfirkant valamit. Ahogy közelebb szökdécselnek jobban kirajzolodnak az izmok (egy amöba meccset perfektül le lehetne tolni rajtuk) és a felirat: ROCKIE.
Ök nem aláirast osztanak, hanem gyüjtenek a közönség kezeiböl. Mmm én sem maradtam ki belöle. De cserébe kértem egy autogrammot az alkaromra és a fáradtságtol kipirult mosolygos arc alatt ezt láttam: kisses, Mustanen.
Az a pucsitás pedig dijnyertes!
Vasárnap pedig a mökkibe (nyaralo) tekertünk ki majd egy szigeten tanyáztunk le:

Az emlitett hullámrandevu...nézzétek el nekem!


füstölt lazacka dözsilése 

Mániám, hogy mindig valami fával keretezett helyre kuporodom le. Most Nahele-vel(fényképezöm), áfonyabogyókkal és ujonnan szerzett finn fashion könyvemmel.  A hullámokban merengve határoztam, átuszok a tulpartra, hogy a csak éés viz-ben lebegös álmomat végre elégedetten kihuzhassam a finn bakancslistámrol. 
-Egy uszógumi azért elkéne, habjeányom - tárgyalok magammal.
Aztán belecsusztatom az ujjbegyemet a vizbe.
-Ouch! Nem, nem, nein! Kizárt, hogy belemerészkedjek ebbe a vizbe. 
No, nem az öslények hidegtállá válásátol reszketek. A fogam belevacogott a hidegbe, nem az ujjad érzi. Mint mikor a lábhajadat tépik le és a füled fázik.

Markku, a mindenség alfája


bubik



Régi emlék: anno 2008ban, mikor utoljára voltam Finnországban, ott álltam pontosan...
horgászkarrierem akkor kezdödött..majd tartott 13 percig...



Instant Csomolungma...de még a sirályok is leszarják


Markku belekezd a regébe...réges régen...na jó, 20 évvel ezelött. A szárazföldön egy szinész nemzedék szarvasmarha tenyészettel foglalatoskodott aprócska farmján. A tehenek elméje ujabb szintre emelkedett, tejcsárdák bamba nézése lassanként átsikamlott az értelem határán, tulságosan. Nem akármilyenek voltak: szuperbocik. A lila tehénnél is szuperebbek voltak. Atuszták a 30m mélységgel biró tavat, át a másik partra ropogósabb szénáert és tán pletykákert is a mókusfamiliához. A gazda megelégelve ezt, kövekböl egy keskeny hidat épitetett és a tehenek boldogan dobogtattak végig a tiszteletükre emelt átjárón. 
Példaértéküvé magaslottak eme szent szarvasmarhák röhejesen parányi énképemben. Nem törödve a jéghideggel megcsinálták. Atusztak. En pedig nyavajgok a viz hömérséklete miatt, de! öket felmelegiti a kérödzés. 



Szedtem egy kis áfonyát, kábé fél kilót bogyóztam össze.
Afonya gyilkos lettem, ez van drágáim.

Ha lehetne, ezen a stégen laknék...télen, nyáron...mindig. A délutáni lazaclakoma után lefeküdve és hallgatva a tó morajlását majd eggyé válva a hullámokkal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése