2015. augusztus 2., vasárnap

Önkentelenül is vigyorogsz: Otava Happy Jazz Festival

-Audrey, szombaton egy fesztiválra kocsikázunk el, Otavába. - közli reggel Markku. Csak az ösz haja balról  jobbra mozgása jelzi a reggeli kómaság jeleit, de a napilapja mögul elörenyul az uborkás barnaszendvicséért. 
-Allright, nem lesz az egy kicsit messze innen? Mikor indulunk? - kérdezem tejesbajszos szájjal kissé meglepetten. Ottawa. Mármint a kanadai fövároska?
Az odaut már ismerös, még mindig hevesen dobogó szivvel és ide oda cikazó szemekkel bizonygattam magamban: imádok sütni, de most más kell, a test és a lélek szabadsága. De félretéve a nyálbanfuldokló Marco Polo énemet, tényleg szükségem van a biciklizésre. Bármennyire is idegesit a váltos bicajom lassusága, akarom. Szóval bicikli. Rengeteg. Biciklizés.
Es a jazz fesztivál, ami inkább hippis, de remek volt. Hangulat 10pont, elöadok 9.5p, kaja 8p (mert csak virslire futotta, de abban a kis hurkában tul sok a tömény hus meg a sárgadinnye tul sárga. Mindenkinek vannak bájos iszonyai. Nekem a hus. Darálva, virslibe se. Lényegtelen szerintem is.) Egyszoval minden jo volt. Tulságosan is. 
Leparkolva egy market placc mellett, Katherina egy férfinak mutat be, hello nice to meet you és megölel. Hagyom, de 2mp utan Houdiniként boncolgatom le a karját vállamrol. A mökkijük (nyaraló) szomszédja. Náluk nem puszi két orcádra, hanem egy személyesebb köszönöforma a hagyomány. Tetszik. Ez a közvetlenség.
A következö helyszin pedig...

Megvan elöttetek a Singing in the rain dalocska Mr. Kellytöl? 
Nos körulbelül ilyen performansszal játszódott le elöttem az alábbi történet: 
néhány évtizeddel ezelött egy esernyöbravur,
 szalmakalapos férfi táncolt és énekelgetett ezen a helyen.
A helyiek ahelyett, hogy gumiszobába tessékelték volna az uriembert 
egy kellemes hagyomány magjait vetették el: az Otava Happy Jazz Festival.

                                                   
(Stockholm Stompers rezesbanda)

A jegytépkedös kapuhoz érkezvén erösebben hallom a zenét. Most már énekel is valaki. Egy fekete jajjveszékelös monológja. A kinai táskám teszem rá. Pár lépés után pedig egy ujabb férfi üdvözöl. Ismerös állitólag! A Finn-Magyar Barati Kör tagja...akkor jó. Váltunk néhány szót angolul majd magyar szavakat hallok. Minö fenséges pillanat! Hiányzott már. De az idillt hamar szétmarcangolja a cseresznye pálinka, szilva pálinka, barack pálinka alapszavak. Köszönöm, tényleg. Ezt az utolsó Magyarországon töltött óráimra hasonlithatnám: a Lidl napsütötte parkolójában sajtos pogácsa cafatokkal próbáltam minél több magyarságot magamban tartani, hiába. Latte macchiatot kortyolgatva plusz a csucspont a reptérre haladva: Queen: Show must go on Albertirsa verzióban. Mindenkinek ajánlom ezt honvágy növelö csomagot. Hatásos.
Piknikezö családok, barátok, szerelmesek. Mindenütt. Ez is tetszik. Mert nem a giccs szuvenirekröl szól az esemény maga, hanem az egyénröl. Persze egy két ajándék stand magányosan huzta meg magát a kajapult mellett, de az belefért. Ezért is adtam 10ppntot a hangulatra és okvetlenül is vigyorogva cammogtam végig fényképezömmel a nyakamban. Önfeledt porontyok szaladgáltak fel alá, pokrócról pokrócra. Néha elcsenve egy-egy szölöszemet vagy cukorkát. Füben hemperegtek, egymást kergették majd pihegve csüccsentek le egy szabad takaróra. 


Szemlehunyva fekete volt. Lehet tul sokat volt a napon. 
De a huncut karizmatikussága minduntalan arra csábitott, hogy róla készitsek fotót.
Sokat. 
(Stockholm tag ö is)

Pöttyös zoknija plusz pont, egyre jobb ez a fesztivál!


   
Old time or modern? 
Az egyik a cirógatos telefonján olvassa hireket, társa az ujság érdesen lágy tapintását választja.
 Az utobbit én is.
Ök nem Stockholm tagok egyébként...

...de ök igen.

Az örült kattogtatásom hangja mellett valami más törte meg az ihletett állapotot. Egy Nikonos. Azonnal egymásra néztünk és heves szócsatába kezdtünk. Melyik a jobb? Canon? Nikon? Canon, egyértelmü. Már az objektiveket boncolgattuk, mikor elkuncogja magát. Nálunk ez már csak igy megy.

A váltás közti szünetekben önkéntesekböl összeverbuválodtak


Ilyen arcmimikával végigbillentyüzni a koncertet. 
Annyira, hogy már te magad is ráncolod a homlokod és ringatózól rá.


Aranyos párocska...egy linoparketten közvetlen a szinpad mellett


Kampányfoto akár...de a lényeg legalább meglett


                                                            Legeslegjobb modellem, az egyszerüen nem tudtam megállni, hogy ne kattintgassak el rola cirka 10percet

Szájtát, szájtát, szemhunyorgás, szemhunyorgás és még egy szemhunyorgás...
imádtam az öregeket

Leülve az egyik fa tövében forrón ropogós virslit majszolgatva a kilátás:
Fejlevágás nem direkt...részlet a sok sok piknikezö közül...
Magyarországon mért nem lehet? Vagy legalább Békéscsabán?





S a visszaut is éppoly élvezetes volt...nem, jobb, mint az odaut. Az eseményre beüzemeltett retro busz teletömve nagyobbrészt idösekkel, virsli-, sör-, és öregszag egyvelege töltötte meg a teleköhögött levegöt. De az elöttem ülö ket szerelmespár volt megmentöm: Adám hátul, Eva elöl. A nö elbóbiskolt s a férfi pedig szórakozottan szerelme gallérjával babrál. Eva továbbra is lehunyt szemmel elörehajtott fejjel szuszog, sikertelen a próbálkozás, Adám nem adja fel. Kezével félgömböt formáz, a nö feje elöre hátra ingadozik majd egy fékezésnél zsilipként zárja le az izgö mozgó ujjakat. Tágra nyilt szemekkel habogva néz haverjara, aki halkan a függönybe furva arcát rötyög. Gyözött Eva!

1 megjegyzés: